Szviatovszki Balázs

Szviatovszki Balázs vagyok. Feleségemmel, Laurával és két gyermekünkkel 2024 óta élünk Verőcén, és nagyon hálásak vagyunk, hogy ez a csodás dunakanyari környezet az otthonunk. Kötődésünk nem újkeletű: 2016-ban vettünk itt telket, az építkezés ugyan eltartott egy darabig, de a lényeg, hogy végre, 2024 óta itt kelünk-fekszünk! Az esküvőnk is a Lósi majorban volt még 2017-ben, ahol bonchidait táncoltunk a feleségemmel, aki ugyancsak rajong a táncért és a természetért. Mindkét gyermekünket Áron atya keresztelte meg a verőcei Szent András-templomban, és mindketten a váci Waldorfba járnak (ovi és suli).

A BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán végeztem, és az Ericssonban dolgozom már közel 30 éve. A mozgás és a természet gyerekkorom óta az életem része: vándortáboroztam, gimiben tájékozódási futottam, egyetem alatt túráztam, hegyibringáztam és vizitúráztam, és sokféle táncot kipróbáltam (a nagy szerelem a néptánc maradt).

Régóta fontos irányvonal számomra az ősi tanítások és szimbólumok erejére támaszkodó bölcselet kutatása – legyen szó jógáról, mesékről, pszichológiáról vagy a természettel harmóniában élésről. A tájfutó múltamból és az erdő szeretetéből nőtt ki a Meseösvény projektünk is, amivel immár több mint 13 éve igyekszünk közelebb hozni a családokat a természethez és a mesékhez.

Az Egymeder Egyesületbe az hívott, hogy többedmagammal, alulról szerveződő módon tegyünk valami jót a helyi közösségért. Jelenlegi szívügyemként a Baptista templom mögötti részen szeretnénk létrehozni egy környezetbarát, igényes közösségi kajak-kenu tárolót és kölcsönzőt, hogy még egyszerűbben elérhetővé tegyük a Dunát a verőceieknek.

Ha találkozunk a faluban a zónázón vagy a Duna-parton, keressetek bátran! Szép napot, Balázs