Tóth Zsuzsanna

2000 óta élek a Dunakanyarban, ezen a természeti- és kulturális értelemben is oly változatos szegletén a világnak, s nem szűnő lelkesedéssel szemlélem változásait. Derengő ébredését, magával ragadó lendületét, nyáridőn a patakvölgyek megnyugtató hűsét, a lélegzetelállító színpompát ősszel, rohanó záporait, s télen a kertembe olykor beóvakodó vadak szívósságát, a hófödte erdő rebbenékeny csendjét. Jóideje már nem vágyódom el. Nincs hová. Ez itt természetes élőhelyem, ahol a mágikus erdő mindig befogad, a Duna véghetetlen türelemmel igazgatja zaklatott elmém kétkedő gondolatait, és e különleges vidéken még mi, emberek is mintha szelídebben bontogatnánk szárnyaink. Otthonomnak tekintem, amit óvni szeretnék, s amibe a leghihetetlenebb csodát is képes vagyok belelátni. Három nagyszerű fiú édesanyjaként, nyelvtanárként dolgozom, de hosszú évek óta veszek részt közösségi események létrehozásában, legyen az színházi produkció, land-art-os esemény, túraszervezés, versest, kiállítás megnyitó, ismeretterjesztő napóra építés, vagy épp szakmai kerekasztal beszélgetés a Kanyar vízgazdálkodási problémáiról. Nos, dolog van mindig, én csak igyekszem itt-ott összekötni a szálakat.